BUDAPESTI EST

színjáték egy felvonásban

~ papírszínház feldolgozás 25+1 év távlatában ~

 

 

 készült Pest, Buda és Óbuda egyesítésének 125. évfordulójára,

a Budapesti Egyesítési Emlékbizottság és a Városvédő Egyesület közös drámapályázatára

Kardos Anikó, 1998

~ az eredeti kézirat a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest Gyűjteményében található ~

 

 ~  játszódik 1873. októberében  ~

 

 

1. szín

1873. október 24. este

~

Színhely a Monarchia Kávéház, zene hallatszik, Szentirmay gróf a friss újságot lapozgatja

 

gróf             

Ezt hallgassa meg Paulka! „A  jelentős mennyiségű külföldi tőke jó hatással van a gazdasági életre, amely erősödni látszik. „ Mit szól ehhez?

Paulka        

Tudja gróf úr, én a gazdasági élethez nem tudok hozzászólni. De a kolerajárványhoz annál inkább, az már engem is érint. Az unokanővéremet és a férjét szinte egyszerre vitte el, szegény gyerekek árván maradtak. Most mi gondoskodunk róluk.

gróf              

Szörnyű! És a gyerekek hogyan viselik?

Paulka        

Nehezen, de azért mi próbálunk mindent megadni nekik.

gróf

Itt van ez a mérhetetlen munkanélküliség is. Csodálom, hogy az olyan emberek, mint maga Paulka, még meg tudnak élni.

Paulka        

Na hallja gróf úr, ha én is gróf lennék, cseppet sem törődnék a sorsommal, nemhogy a máséval!

gróf              

Mit tehetnék, ha egyszer grófi családba születtem?

belép Antalffy báró

báró              

Á, jó estét Szentirmay gróf!      

gróf               

Üdvözlöm Antalffy!

Paulka           Jó estét báró úr! Ehhez az asztalhoz parancsoljon!

báró               Nem, nem Paulka, ide a gróf úr mellé ülök, ha nem zavarom.

gróf                Dehogy zavar! Már vártam magát, foglaljon csak helyet!

Paulka             Mit hozhatok báró úrnak?

báró              

Egy jó forró, gőzölgő feketét, rettenetes hideg van odakint. És mondja Paulka, van ma is friss darab abból a finom cseresznyetortából, amit legutóbb is kínált?

Paulka              

Ó, természetesen, báró úr, tehát egy Schwarzwalder-kirschen torta és egy fekete rendel. Azonnal!

közben belép Szepezdi, leveszi kalapját és kabátját, hallgatózik

 

báró                                     Mondja gróf úr, jön holnap a Vigadóba?

gróf                      

Hogyne, semmi pénzért nem hagynám ki. Ráadásul ott lesz Millácska is, állítólag díszvendégként felkérték, hogy énekeljen.

Szepezdi eközben leül a szomszédos asztalhoz, rendel, majd tovább fülel, Paulka kiszolgálja

 

báró                     

Ó, igen. Véghváry Ludmilla művésznő! Gróf úr, nem kellene egy kicsit jobban támogatni ezt a színházat?

belép Szepezdi barátja, Mecseki, helyet foglal Szepezdi asztalánál, diskurálnak

 

gróf                      

Kedves Antallfy báró, nekem nincs is más életcélom, minthogy a művészeteket, azon belül is a színházat támogassam. Én ennek szentelem életemet és a vagyonomat. Ugyanakkor a fiatal, tehetséges, de sorsuk előbbre vitelében tehetetlen tollforgatókat is támogatni kívánom. Látja azt az urat, akinek a barátja éppen az imént érkezett?

báró                      Látom. Csak nem egy ígéretes tehetség?

gróf                       Bizony az! Kitűnő sorai vannak, romantikus verseket ír.

báró                      Honnan ismeri?

gróf                       Nem ismeri fel? A Nemzeti Színház díszletépítésze, a Szepezdi, Szepezdi Frigyes.

báró                      És hogyan fedezte fel, hogy olyan remek szerző?

gróf                      

Tudja bárókám, Szepezdi tagja a Kisfaludy-Társaság önképző körének. Egyszer-kétszer elmentem az összejövetelükre, ott hallottam meg verselgetni őt. Úgy vélem még híres költő is válhat belőle.

báró                     

Megkérem, hogy mondja el nekünk egyik szerzeményét, csak nem utasít vissza.

gróf                      

Ugyan! Szepezdi ahhoz túl szégyenlős, amennyire én ismerem. És különben is bárókám, ő az enyém, az én felfedezettem.

báró                      Jól van, jól van…

a báró és a gróf nevetnek, Paulka felszolgál nekik, még mindig halk muzsika szól, Szepezdi és barátja, Mecseki beszélgetnek

 

Szepezdi            

Nem lehet barátom, nehezet kérsz.

Mecseki             

Frici, nem teheted velem, segítened kell! Tudod, hogy milyen fontos lenne nekem. Meg kell valahogy ismernem azt a lányt.

Szepezdi            

Nem tudsz jobb módját a randevúnak?

Mecseki             

Lásd be, ez a holnapi egyesítési ünnep a legalkalmasabb erre. Vagy talán a barátság számodra nem szent? Kérlek!

Szepezdi            

Méghogy a barátság nekem nem szent? Ilyet kérlek ne mondj mégegyszer!

Rendben, menj el helyettem, de ne élj vissza a nevemmel, és ha lehet, viseld magad rendesen!

Mecseki              Tudtam, hogy jó barát vagy!

Szepezdi             Kár, hogy ezt csak te tudod, cimborám!

korabeli zene csendül fel

 

2. szín 

~ 

színhely a Nemzeti Színház, Véghváry Ludmilla művésznő öltözője,

Pipike és Milla a másnap esti fellépő ruhát próbálják 

 

Milla                                    

Mintha egy kicsit itt bő lenne. Kérlek Pipikém, mondd meg a varrónőnek, hogy itt oldalt vegyen be egy keveset. Mégsem lóghat rajtam ez a ruha, ilyen ünnep csak egyszer van!

Pipike                 

A városegyesítés bizony nagy ünnep! Gondolj csak bele, Millácska! Mikor vasárnaponként lóvasúttal átmész Óbudára, még mindig a fővárosban leszel.

Milla                     Mit gondolsz, jól áll ez a kalap ehhez a ruhához?

Pipike                 

Szerintem az a virágos kalap sokkal csinosabb, márpedig holnap csinosnak kell lenned, hogy minden férfi tekintet rád vetődjön!

Milla (nevetve)

Hah! Jön majd az udvarlással Szentirmay gróf, Antalffy báró pedig a szebbnél szebb bókjaival. Nem árt ha fogadjuk a bókokat, ne felejtsük, hogy jelentősen támogatják színházunkat.

Pipike                 

Nem tudom mennyire tartod tiszteletben ezeket a bókokat, de egy valakinek a bókjait biztosan nem viszonzod.

Milla                     Kinek a bókját nem viszonzom?

Pipike                  A díszlettervező Szepezdiét.

Milla                    

Szepezdiét? Szepezdi, á, igen! Az a Szepezdi olyan jelentéktelenül köszön, soha egy szép bókot nem mondott nekem.

Pipike                  Nem vetted észre, hogy szerelmes beléd?

Milla                     Ugyan már, honnan veszed ezt? Az az ember nem is tud udvarolni.

Pipike                  Nem tud? Akkor jól figyelj! Hallgasd csak...csak hallgasd!

Pipike elővesz egy papírost

 

Milla                     Mi az a kezedben?

Közben belép Szigeti Anna, a színház tánckarának tagja

 

Pipike                  Délután találtam a díszlettár ajtaja előtt. Szepezdi írta. Ezt hallgasd!

Szigeti Anna csak most kopogtatja meg az ajtót

Milla                     Igen?

Anna                     Csókolom Millácska, a kalapért jöttem, amit nekem ígért a holnapi bálra.

Milla                    

Jaj, igen kedvesem, ott van a szekrény legfelső polcán a bal oldalon, vegye ki nyugodtan!

Bocsáss meg Pipikém, hallgatlak!

Anna hallgatózik miközben Pipike olvas

 

Pipike                  „Millának

 

                               Mikor megláttam kék szemed

                               Rabul ejtett szikrafénye

                               S én sóvárgó szerelmesként

                               Rabul estem börtönébe.

 

                               Vártam én sok órát, percet,

                               Csillogásod csakhogy lássam  lássam újra csillogásod,

                               Lágy hangodat, szép dalodat

                               Emlékezetembe ássam  véssem

                               Fűszerezze mosolygásod. 

 

                               Kérlek Kedves, vedd hát észre

                               Tűrhetetlen szenvedésem,

                               Vesd reám szép tekinteted,

                               Hisz’ azt oly szívesen nézem!

                                                                                                              Szepezdi”

 

                             Nem tud udvarolni?

Milla                     Azt mondod Pipikém, hogy ezt  Szepezdi írta?

Pipike                  Azt bizony! Itt áll az aláírása.

Milla                     De hát ő ezt a papírost elhagyta, vissza kell neki juttatnunk!

Pipike                 

Nem, nem, jobb ha nem tudja, hogy elhagyta. Hadd higgye azt, hogy elrakta valahová. Így már a tied.

Pipike odanyújtja Millának a papírt, Milla átveszi

 

Milla                     Gyönyörű vers!

Pipike                  Még mindig olyan jelentéktelen ember, ahogy az előbb mondtad?

Milla                     (Pipikére néz, majd egy kissé elábrándozik)

Akkor ez a vers most nálam marad. Szepezdi viszont mit sem sejthet erről! Borzasztó...(cinikusan) Mostantól kezdve, Pipikém, jobban fontolóra veszem a bókokat.

Pipike                                 

Szepezdi Frigyes egyébként nagyon tisztességes ember. Szerény és tisztességes. Nem élhetünk vissza ezzel a verssel.

Milla                     Természetesen nem. De egy kicsit érdeklődünk utána, azt csak szabad?

Pipike                  Mit forgatsz a fejedben Millácska?

Milla                    

Pipikém, összehozhatnál egy véletlen randevút Szepezdivel. Tudd meg kérlek, hogy melyik kávéházba jár, holnap délelőtt ott a helyünk. Egy fontos meghívót kell neki átadnunk.

Szentirmay gróf belép, Pipike távozik

 

gróf                       Csókolom a kezeit, Millácska!

Milla                     Á, Szentirmay gróf, üdvözlöm! Minek köszönhetem látogatását?

                             gyorsan elrejti a levelet

gróf                       kezet csókol

                             Kíváncsi voltam hogyan készül a holnapi estére.

Milla                     Épp az imént próbáltuk a fellépőruhámat. Eljön holnap a Vigadóba, Szentirmay gróf?

gróf                       Természetesen Millácska!

Milla                     Jól teszi gróf úr, nem fog csalódni.

gróf                       

Épp a Monarchia Kávéházból jövök, ahol találkoztam Antalffyval. Ő is ott lesz holnap a Vigadóban.

Milla                    

Végtelenül örülök, hogy meglátogatott, kedves gróf úr, de ne haragudjon, egy kissé megfájdult a fejem, talán ez a nagy izgalom…

gróf                      

Már nem is zavarom tovább drága Millácskám, jobbulást kívánok! Csókolom a kezét és várom a holnapi napot! Kezet csókol Millának

Milla                     Viszlát!

Pipike visszatér

 

Pipike                 

Képzeld Millácska, megtudtam, hogy Szepezdi a Monarchia Kávéházba jár, szinte minden délelőttjét ott tölti.

Milla                     Nagyszerű! Holnap találkozunk vele.

 

 

 3. szín

~

Színhely a Monarchia Kávéház, 1873. október 25. délelőtt

~ 

Szepezdi            Gondolom alig várod már a ma estét!

Mecseki              Fricikém, ha láttad volna azt a lányt, te is várnád a ma estét!

Szepezdi           

Történetesen én is láttam táncolni őt, meglehetősen csinos lány. Sok sikert a ma estéhez!

Mecseki             

Látom Fricikém nincs valami jó kedved. De azért tudod, hogy nagyon kedves tőled, amit értem teszel. Csak győzzem meghálálni!

Szepezdi             Jó, jó, csak semmi botrány és feltűnősködés!

Mecseki              Na de Frici, hiszen ismersz!

Szepezdi             Éppen azért! Jó szórakozást!

Mecseki              Isten veled, és ezerszer köszönöm!

Mecseki elmegy

 

Paulka                 Maga is hivatalos este a Vigadóba, Szepezdi úr?

Szepezdi             Igen, Paulka.

Paulka 

Azt mondják, hogy az egyesítéssel, a három város egybecsatolásával új fővárosunk fel fog virágozni. Én a legjobbakat remélem. Maga hogyan látja?

lázasan kutat a jegyzetei között, orra alatt mormogva válaszol

Szepezdi            

Van rá esély. Hogy vinné el az ördög, ezt nem gondoltam volna róla! Jó barátság, szent barátság…aztán szépen kilopja a papíromat!

Paulka                 Valami baj van Szepezdi úr?

Szepezdi             Nem, bocsásson meg Paulka, csak elveszítettem valamit.

Paulka                 Jó tudni mit hová teszünk, mert egyre csak rövidül eszünk!

Szepezdi             Ne vicceljen Paulka, ez számomra életbevágóan fontos!

Paulka                

Ne haragudjon Szepezdi úr, nem szeretném bosszantani, csak jó öreg nagyapám mondta mindig ezt. Szó se róla, nagy igazság.

Milla és Pipike belépnek

 

Milla                     Milyen kellemes hely, jártál már itt Pipikém?

Szepezdi meghallja Milla hangját, az újság mögé bújik

 

Pipike                  Még nem, valóban kellemesnek tűnik.

Paulka                

Szép jó napot a hölgyeknek! Erre tessék, foglaljanak helyet! (felismeri Millát)

Véghváry Ludmilla művésznő! Micsoda megtiszteltetés!

Milla                    Már nagyon kíváncsi voltam erre a kávéházra. Azt hallottuk, hogy itt kitűnő a fekete!

Paulka                Megkóstolják a hölgyek?

Milla                    Ki nem hagynám. Pipikém?

Pipike                  Igen, két feketét rendelünk.

                            (Millához fordul) Észrevetted már Szepezdit?

Milla                     Ó, igen!

Pipike                  És ő bennünket?

Milla                     Azt hiszem még nem, de teszünk róla. Milla megszólítja Szepezdit -

                             Elnézést uram, meg tudná mondani mennyi a pontos idő?

Szepezdi             (válaszol, de nem néz fel az újságból)

                            Fél tizenegy.

Milla                     De hiszen rá sem nézett az órára.

Szepezdi             Higgye el hölgyem, nagyon jó az időérzékem.

Milla                     Nagyon meggyőzően mondta, úgyhogy elhiszem. Mit ír az újság?

Szepezdi             Szinte csak a ma esti egyesítési bállal foglalkozik, közlik a fellépők névsorát is.

Milla                     Igazán? És kik lépnek föl?

Szepezdi             (felnéz az újságból) Többek között maga is, művésznő.

Milla                     (Pipikéhez)

Micsoda közönyös, szemtelen fráter! Nem hiszem el, hogy ő írta a verset, hacsak nem a szájából hallom!

Pipike                  Hidd el Millácska, hogy Szepezdi úr csak félénk, szemtől szembe nem mer udvarolni.

Milla                     

Azt szeretem, ha egy férfi nyílt, nem rejtegeti az érzelmeit, mint például Szentirmay gróf. Az ő megnyilvánulásai egyértelműek.

Paulka                

Itt a két csésze gőzölgő fekete, fogyasszák egészséggel a hölgyek!

Sok sikert kívánok Millácska művésznőnek az esti fellépéshez!

Milla                     Köszönöm…Paulka!

belép Szentirmay gróf és Antalffy báró

 

gróf                       Hódolatom a hölgyeknek!

báró                      Millácska, maga itt?

Milla                     Igen, tudja egy primadonnára is ráfér néha egy kis kikapcsolódás.

gróf                       (meglátja Szepezdit és odamegy hozzá)

Szepezdi úr, üdvözlöm!

Szepezdi             Jó napot Szentirmay gróf úr! Maga ilyen jól emlékszik rám?

gróf                       A művei mély nyomokat hagytak bennem!

Szepezdi             Örülök, ha tetszenek Önnek!

gróf                      

Buzdítani szeretném, hogy írjon minél többet! A közeljövőben támogatni kívánom magát, érzem, hogy tehetséges.

Szepezdi             Köszönöm, hogy ilyen végtelen bizalommal van irántam!

gróf                     (Millához szól a szomszéd asztalnál)          

Millácska, szeretném bemutatni új felfedezettemet, Szepezdi Frigyest. Egyszer el kell, hogy olvassa a verseit!

Milla                    

Valóban egy költővel állok szemben? Nem is gondoltam, hogy a Nemzeti Színház díszletépítésze verseket is ír!

gróf                     

De még milyeneket! Szeretném, ha adna nekem néhány példányt a verseiből.

Szepezdi            

Gróf úr, ezt a következő önképző kör alkalmával megbeszéljük. Ne haragudjanak, de most sajnos mennem kell. Viszontlátásra!     kalapot emel és elmegy

Milla                     Gróf úr, maga ilyen jól ismeri Szepezdit?

gróf                       Nagyon tehetséges embernek tartom.

Milla                    

Szeretném meghallgatni az egyik versét, gróf úr. Talán ma este felhívhatná őt a színpadra és megkérhetné, hogy szavaljon. Magának biztosan enged, velem viszont egy kissé ellenszenves.

gróf                       Meglátom mit tehetek, Millácska!

Antalffy is odalép Millához

báró                      Csókolom a kezeit művésznő, örülök, hogy látom!

Milla                     Én is báró úr. Ugye maga is eljön ma este a Vigadóba?

báró                     Feltétlenül meghallgatom magácskát, Milla drága!

Milla                     Ne haragudjon gróf úr, de el kell hagyjam társaságukat, sietek próbára!

gróf                      Viszontlátásra este a Vigadóban, Millácska! Szepezdit pedig majd megkérdezem.

báró                     Örülök, hogy itt is találkoztunk, Millácska!

Milla és Pipike távoznak, hölgyek és urak lépnek be, illetve távoznak

 

báró                     Van friss újság, Paulka?

Paulka                 Hogyne báró úr, már hozom is.

gróf                     

Ha kíváncsi Szepezdi  alkotásaira, akkor ma minden bizonnyal hallhatja a Vigadóban. Millácska művésznő ugyanis az imént megkért, hogy mutassam be Szepezdi Frigyest a nagyközönség előtt.

báró                     Nagyszerű!

Paulka                 Itt a mai friss lap, báró úr! Hozhatom a szokásos feketét?

báró                     Igen, Paulka!  olvas

                            Hallgassa csak gróf úr!

„Az új összekötő híd építését a párizsi Cail gyár irányítja. Az építkezés hatalmas összegeket emészt föl a francia gyár zsebét terhelve.”

gróf                       Igen, igen. A Margit-hidat a francia Gouin Társaság építteti, ha jól tudom ötmillió frankért.

báró                     

Ha külföldi segítséggel is, de mégis megszépül az új főváros. Már régóta kívánatosak a korszerűsítések. Végre kiépítették a sugárutat, bevezették a gázlángot, sokat fejlődött a város!

gróf                     

Csak sajnos régi műemlékek sorra meggyengülnek. A Mátyás templomról azt írják, hogy a szakértők szerint a falak erősen kifelé hajlanak s pár év múlva össze is omolhatnak, ezért elengedhetetlen a restaurálás. Úgy hallottam, hogy már ki is írták a pályázatot s a jövő évben hozzá is látnak a rekonstrukciós munkálatokhoz.

báró                     

Tény, hogy a mai este nagy fordulópont a város polgárai számára. Budapest – kimondani is szép!

 

 4. szín

~

Színhely a pesti Vigadó, 1873. október 25. este

a városegyesítés alakuló közgyűlésének ülését követő bál

 ~  

egy elegáns urakkal és hölgyekkel teli báltermet látunk, 

Milla és Szentirmay gróf beszélgetnek

 

gróf       Nemsokára maga következik, Millácska!

Milla    

Kicsit izgatott vagyok kedves Szentirmay gróf! Szepezdit még seholsem látom, pedig átadtam neki egy meghívót ma délelőtt a Monarchiában.

gróf       Akkor nem teheti meg, hogy nem jön el.

Mecseki is ott van a bálban, megpillantja a táncoslányt, Szigeti Annát, aki éppen barátnőivel társalog a bálterem egyik szegletében, odamegy hozzá.

Anna                    Lányok, ugye megengeditek?

Lányok                (táncoslányok együtt, nevetgélve) Menj csak!

zene csendül fel, keringőznek

 

Anna                   Szépen elrabolt a barátnőimtől!

Mecseki              Bocsásson meg kisasszony, még be sem mutatkoztam! Szepezdi Frigyes vagyok.

Anna                                  

Szepezdi? Azt hiszem az ön versét hallottam valahol egyszer. Nagyon szívhez szóló volt, arra emlékszem.

Mecseki              Igazán? Nagyon örülök, ha tetszett.

(félre) Nem is tudtam, hogy Frici verseket is ír?!

Már sokszor láttam a kisasszonyt táncolni a Nemzeti Színház színpadán. Megtisztelne ha a ma estét a társaságomban töltené. Talán a barátnői nem neheztelnek majd érte.

véget ér a keringő

Anna                  

Nagy örömmel. Meglepően kedves, Szepezdi úr, pedig nem ezt híresztelik magáról.

És kitűnően táncol!

Mecseki             

Mit híresztelnek rólam?

Anna                    

A színházban kissé mogorva és barátságtalan embernek tartják.

Mecseki             

Akkor biztosan összekevernek valakivel. Cseppet sem vagyok barátságtalan, főleg ha egy ilyen szép hölgy társaságát élvezhetem.

Szentirmay gróf az emelvényre lép

 

gróf                                     

Hölgyem és uraim! Kedves barátaim, önök, akik eljöttek, hogy ezt a mai jelentőségteljes estét együtt ünnepeljük! Kérem fogadják szeretettel és tisztelettel díszvendégünket, a Nemzeti Színház primadonnáját, Véghváry Ludmilla művésznőt!

Kitörő tapssal fogadják, énekel, majd ismét tapsvihar, örömteli kiáltások

 

Mecseki              (Annához) Maga nem szeretne primadonna lenni, fényben tündökölni?

Anna                     Én jobb szeretek táncosnő lenni, és a táncosok is fényben tündökölnek.

Milla lejön a színpadról, Szentimray grófhoz szól

 

Milla                     Még mindig nem láttam Szepezdit.

gróf                      Biztosan itt van, csak olyan nagy a tömeg, hogy nem vesszük észre.

felmegy az emelvényre

Egy kis csendet kérek, hölgyeim és uraim! Szeretnék a színpadra szólítani egy még ismeretlen, ám annál ígéretesebb, minden bizonnyal hamarosan nagy népszerűségnek örvendő ifjú költőt, a Nemzeti Színház tervező díszletépítészét, Szepezdi Frigyest!

Mecseki megijed, zavarba jön, hogy neki kell felmenni a színpadra

Anna                   Hallotta? boldogan Magát hívják a színpadra!

Mecseki              zavartan Mit mond?

Anna                   Magát hívták, menjen fel a színpadra, gyorsan!

Mecseki              Az nem lehet!

Anna karon fogva húzza a színpad felé Mecsekit. Mecseki fellép a színpadra, közben megérkezik Szepezdi.

Milla és Szentirmay összenéznek, Anna hevesen tapsol.

 

gróf                       De hiszen maga nem Szepezdi Frigyes!

Anna meglepődik

 

Milla                     Mi történik itt? Az igazi Szepezdit kérjük a színpadra!

Szepezdi             odarohan Mecsekihez, zakójánál fogva lerángatja a színpadról

Hogy merészelted ezt tenni? Arra kértelek kedves barátom, hogy ne élj vissza a nevemmel. Bíztam benned, én, a hő barát, de te még a versemet is kiloptad az irataim közül, hogy elkápráztasd vele ezt az ártatlan táncoslányt!

Mecseki             

Miről beszélsz? Soha nem loptam tőled, azt sem tudtam, hogy verseket írsz! A színpadra pedig azért mentem fel, mert Szepezdit hívták és ma este én jöttem a te meghívóddal, engedelmeddel!

gróf                       Szepezdi úr, kérem hagyják abba!

Milla odasiet Pipikével

Milla                     Szepezdi úr, olvassa fel nekem ezt a versét.

átnyújtja Szepezdinek a papírost, melyet az elhagyott, a türelmetlen közönség morajlik

Szepezdi             elveszi Milla kezéből

                            Hogyan került magához ez a vers?

Pipike                  Én találtam meg a díszlettárban.

Szepezdi             Mecsekihez fordul Szóval, nem te tetted? Bocsáss meg! szégyellve magát elfordul

Anna                   Mecsekihez Maga becsapott engem! Maga nem Szepezdi Frigyes. Mi az igazi neve?

Szepezdi             Ő Mecseki Kázmér, az én szerelmes barátom.

Milla                    

Kérem Szepezdi, olvassa fel nekem a színpadon ezt a verset, hiszen hozzám írta, ha nem tévedek.

Szepezdi nem válaszol, csak magához szorítja papírját, felmegy a színpadra.

A közönség elcsendesedik.

 

 

Szepezdi             Mikor megláttam  két szemed

                            Rabul ejtett szikra fénye

                            S én sóvárgó szerelmesként

                            Rabul estem börtönébe.

 

                            Vártam én sok órát, percet,

                            Csakhogy lássam csillogásod,

                            Lágy hangodat, szép dalodat

                            Fűszerezze mosolygásod. 

 

                           Kérlek kedves, vedd már észre

                           Tűrhetetlen szenvedésem,

                           Vesd reám szép tekinteted,

                           Hisz’ azt oly szívesen nézem!

 

 Szepezdi meghajol, a közönség tapsol

 a függöny legördül, majd újra felgördül

 

 

 5. szín

~

1998. október 25. éjjel

a városegyesítés alakuló közgyűlésének ülését követő bál

~

Szepezdi íróasztalára borulva alszik, kezében egy papír van.

Még mindig halljuk a közönség tapsát. Hirtelen felébred, a taps abbamarad.

 

 

Szepezdi            

Te jó ég, hogy elaludtam! De legalább befejeztem a köszöntőt!

 

Papírjára néz, feláll, majd fel-alá járkál a színpadon, próbálja a köszöntőt.

 

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Kedves vendégek, mélyre becsült budapesti polgárok!

 

Szeretettel köszöntöm Önöket ezen a különleges estén, melyet Buda, Pest és Óbuda egyesítésének 125. évfordulója alkalmából rendezünk meg. Ezen a szép estén szeretnénk megemlékezni Budapest történelmének jelentősebb eseményeiről, fel szeretnénk tárni Önök előtt Budapest rejtett titkait.

125 évvel ezelőtt, 1873-ban, a Kiegyezés utáni Magyarország társadalmát is gazdasági és társadalmi nehézségek sújtották. Ekkor tört ki a nagy kolerajárvány, mely hazánk területének lakosságának negyedét áldozatul vette, ebben ez évben omlott össze a bécsi tőzsde, s ez nemcsak a gazdaságra és a politikára, de az egész 1873-as évre rányomta bélyegét, jóllehet a polgári összejövetelek sűrűsége nem ezt tanúsította. A sorscsapások közepette a századvég magyar nemzetének hangulata nem tört le – a tomboló munkanélküliség és pénzügyi válság ellenére örömteli életkedv jellemezte a budapesti polgárok mindennapjait. Pezsgett a kávéházi élet, az emberekben nőtt az úri látszat fenntartásának vágya. Ez a csodálatos épület, ahol most vagyunk, 125 éve hatalmas táncvigalmaktól, báloktól volt hangos, melyek mintegy feledtették a napi gondokat, estéről-estére kiküszöbölték a pesszimista közhangulatot.

Merjünk példát venni a múltból, merjünk szembemenni a napi gondokkal s egy estére önfeledten emlékezni úgy, ahogyan 125 évvel ezelőtt a megszépült, egyesített főváros polgárai tették.

Ma se legyen másképp!

Ma is szép vagy, Budapest!

 

VÉGE