adóvevő

Előre kell bocsássam: 

~ ez az adaptáció egy átirat Gimesi Dóra tollából

~ a rendező az árnyjáték doktori disszertációját készítő Kuthy Ágnes.

Ezek a tények önmagukban borítékba csúsztatják a sikert.

Az ő összeszokott nyerő párosuk azonban nem egyedüli. Vágjunk rögtön a közepébe.

Az átirat alapján adott ugye az álmodozó Hamupipőke (a légies Csarkó Bettina) és a Herceg (a daliás L. Nagy Attila) hagyományos, noha cseppet sem unalmas párosa, de a Herceg és lakájának, Leopoldnak (Tatai Zsolt) szerepcserés kettőse is zseniális. Az ő duójuk afféle páratlan, Latabáros-táncos-komikus, félreértések szülte helyzetkomikumokon alapuló interakció, igazán szórakoztató és emlékezetes. Ám nem szabad megfeledkezni a szentimentális apa-lánya párosról sem, s bár korai veszteség okán csupán rövid ideig élvezhetjük azt, igazán szívmelengető Hamupipőke és édesapjának (Hannus Zoltán) bevezető játéka.

Pallai Mara, Pájer Alma Virág és Podlovics Laura páratlan hármasa annyira mostoha, hogy már-már megszeretjük őket, ha másért nem, akkor azért, mert énekben és táncban is megnyilvánulhatnak a paraván előtt. Különösen érdemes odafigyelni Pallai Mara énekhangjára. 

Ahogyan a fényhez hozzátartozik az árnyék, úgy uralja az az első felvonást, míg a második felvonás pompázó fényében előbukkannak az első félidő takarásában serényen munkálkodó árnyék-szereplők (név szerint Bánky Eszter, Juhász Ibolya, Karádi Borbála, Kemény István, Kovács Katalin, Rusz Judit), akik legalább annyira sztárjai a produkciónak és akiknek precíz és megfeszített munkája - no és az áram - nélkül az előadás ebben a formában nem kerülhetne színpadra. A világos és sötét oldalon egyaránt apait-anyait beleadó művészek tökéletes összehangoltsággal viszik véghez azt a technikailag is megpróbáló munkát, melyet Kuthy Ágnes megálmodott és rendezésében az árny- és fényjáték minden lehetőségét kiaknázza. Kétség nem fér hozzá, hogy PhD disszertációjára summa cum laude minősítést kapott.

Ez a steampunkba ágyazott Hamupipőke árnyjáték musical eddig a legszebb és legszórakoztatóbb verzió, amit a Grimm-testvérek meséjéből valaha láttam. Őszintén nem tudom, hogy számomra felül tudja-e múlni az élményt egyszer egy újabb változat. Érzékeny és finom felnövêstörténet, mely kiemeli az igazságban és önmagunkban való hit fontosságát, és amelyet a tűpontos és egyben lendületes koreográfia (Kovács Domokos) és a szívet-lelket igazán megragadó zene (Pirisi László) hol szelíden, hol erőteljesen megtámaszt. A korabeli elegáns fekete-fehér jelmezek (Michac Gábor) is roppant leleményesen sugallják a pókháló-szerű nyomasztó, nehéz emlékek és a tisztaság, felszabadultság ellentétét. A kusza érzelmekkel, önbizalomhiánnyal, álmodozással terhelt kamaszkor közepette a második felvonás végére kinyílik a virág, a virág előtt pedig a világ is. A tudásvágy és megismerés hajtotta ifjú leány rátalál lelki és szellemi társára, a kötelező társkereséstől egyáltalán nem lelkes, pallérozott elméjű ifjú herceg rátalál az elhagyott cipellő jogos és szerény tulajdonosára, a mostohák az árnyékoldalra kerülnek, Leopold, a lakáj pedig egy évre a királyi trónra.

Komplex gyakorlati fizika óra szemléltetést kapunk az összetett fény-fénytörés-törésmutató-belső visszaverődés-Snellius-Descartes-törvény összefüggéseit illetően, ahogyan láthatjuk például, hogy az amúgy sziszifuszi lencseválogatás a fizika törvényeinek és a fény-árnyék tulajdonságoknak köszönhetően valójában mennyire szép önismereti tevékenység lehet: a fiatal lány kishitűségének leküzdését, kiteljesedését, nővé érését nagyon szépen mutatják meg az árnyékalakját prizmán megtörő fények. Valódi élménypedagógia!

(A bemutató óta csupán hatszor néztük meg az előadást, és örömmel megtesszük még akárhányszor. Talán nem véletlen, hogy a 80 nap alatt a Föld körült is csak tízszer láttuk, melynek dramaturgját és rendezését szintén a bevezetőben említett két superwoman jegyzi.)

Tökéletesen szerkesztett, precízen összehangolt, érzékeny és odafigyelő csapatmunka eredménye lett a Hamupipőke:

~ árnyjáték és élő színház ~

~ fekete és fehér ~

~ nehéz és könnyed ~

~ megható és mulatságos ~

- vastaps!