Alkotói hegyeken
S völgyökön át
Vándorol az ihlet.
Alászálla mélységekbe
És magasságokba,
Érezvén a tériszonyt
S a térviszonyt
Népünk
Magas- és mélykultúrájának
Peremén.
Még kivár,
Tétlenkedik,
Dühét visszafojtva
Ugrana a
Sodródó hasadékba,
Melyre csak együtt
Építhetünk hidat.
Ha mégis átugraná,
A túlparton
Ki nyújt kezet?
A kollektív emlékezet?
Közös eszme, közös cél,
Mind hasonlót remél.
Emberiség, mondd!
Hova fejlődsz?
Ó, Alkotó!
Anyagod és szellemed
Közösségünk értéke.
Ha balsors tép is,
Ne add fel!
Hass rám!
Alkoss!
Gyarapítsd szellemem!
E kor is letűnik majd,
S a sötétre világos,
A haza fényre,
Az igazra
Fény derül.
Bármily sokba kerül.
© 2021
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
