adóvevő

Az ember szívesebben hámozna hagymát, ha nem csípné közben a szemét. 

Asszociatív élményfeldolgozásra hivatkozva nem lehet nem írni a Budapest Bábszínház Peer Gyntjéről, még alaposabb irodalomtudományi ismeretek nélkül sem, és anélkül, hogy előre megalapoznám az élményt azok számára, akik még nem láthatták Ibsen drámájának március elején bemutatott bábos feldolgozását. Notórius bábszínház látogatóként sejtettem, hogy ütni fog. Nem is kicsit. Latolgattam, hogy délutáni álomból felébredve vagy akár alkoholtól enyhén "módosult tudatállapotban" nézem meg az előadást, amikor is egy félig látomásos világ nem a színtiszta valóságban ér utol, mégis józanul, csupán az időjárástól nyomottan vágtam neki a hosszú, de - a bátor és tökéletes dramaturgiának (Gimesi Dóra) köszönhetően - kibírható utazásnak. Benyomásaimat azonban jobbnak láttam a főhős intenzív és csapongó képzeletéhez és vágyaihoz hasonlatosan az ébrenlét és álom határán lejegyezni. 

Meg kell hagyni, már jó ideje nem került elém Peer Gynt története, akinek fantáziavilága egészen normális a mi virtuális valóságainkhoz viszonyítva. Manapság bizonyára korunk népszerű social media tartalomkészítője lehetne, és amikor épp nem lenne "magának elég", modern trollként az AI ott igazítana rajta, ahol csak szeretné, és mondjuk ott is, ahol nem.

A dráma tartalmának ismertetését e blogposzt nem tartja feladatának, az északi ifjú vélhetően az alábbi hashtagekkel foglalná össze öt felvonásba sűrített életének és kalandos utazásának tapasztalatait:

#skandinávia #norvégia #norvegianwood #fenyőerdő #rénszarvas #népmesék #álomvilág #mitológia #misztikum #aképzeletereje #isthisthereallifeoristhisjustfantasy? #különcifjú #oneinamillion #anyaszomorító #lakodalomvanamiutcánkban #felelősség #menekülés #manóbirodalom #torztükör #légymagadnakelég #megszokszvagymegszöksz  #idenekemazoroszlántis #révület  #habzsolás #élvhajhászat #thewinnertakesitall #thelosersstandingsmall #tékozlófiú #álmodozásazéletmegrontója #megfelelés  #elszállás  #eltérés #megtérés #hazatérés #egyprófétasemkedvesamagahazájában #castaway #hajótörés #mentsükamimenthető #lételmélet #légyönmagad  #hagymahéj #rétegeink #gomböntő #díszgomb #lelkiismeret #önismeret #élettapasztalat #whatanxPEERience  #recycling #hulladékkezelés #zerowaste #midolgunkavilágon #illúzióazéletderajtadállhogyansmivéteszed #egyenesút #haladék #bizonyíték #rightherewaitingforyou #nőerő #shelovesyouyeahyeahyeah #reinkarnáció #keresztút #istenútjaikifürkészhetetlenek

A skandináv erdő fantáziadús, különc szülötte, az életét képzeletének túl nagyra nőtt szárnyain átutazó hős ma talán terápiára járna, ilyen-olyan önismereti Youtube videókat, meditációkat és podcastokat hallgatna belső egyensúlyának megteremtése, önnön lényének megtalálása és tudatos jelenlétének biztosítása érdekében - emberélete útjának felén túl meglehet a japán kintsugi filozófiát is tanulmányozná, csakhogy lelki békére leljen, és ne a Gomböntő kanalára kerüljön. Nem biztos azonban, hogy megtalálná a választ arra, hogy hol van hagymájának magja, hogy van-e egyenes út és hogy mi adhat okot az elmúlásban való kiváltságra. Az életet hatványozott mértékben élve azzal szembesülni, hogy ennek reciprokát művelve sem lehetünk elég jók és mehetünk a levesbe, elég értelmetlen és lehangoló. A Gomböntő szándéka, a forró ólomból való újraöntés korunkban a minimális energiabefektetés és az újrahasznosítás ésszerűségét támogatná a zöld gondolat és talán a reinkarnáció jegyében, de a nagy egységbe való beolvasztás meglehetősen méltatlan és félelmetes.

Az Ország Lili Stúdióban intenzíven sodor magával a bábokkal és szimbólumokkal kiegészített élő színészi játék, Peer bábjait pedig - aki élete különböző szakaszainak egója és lelkiismerete - négy különböző korú kitűnő bábművész mozgatja (Bartha Bendegúz, Ács Norbert, Teszárek Csaba és Fodor Tamás), egymás és a báb attitűdjeire egyaránt reflektálva. Szikszai Rémusz rendező szereti a mestereket tanítványaikkal játszattatni, a szereplők számára láthatóan jutalomjáték minden közösen töltött perc. Igazán magukkal ragadóak a monológok, különösen az idős Peert megszemélyesítő Fodor Tamás nagymonológjai megindítóak.

A budapesti bábszínpad "leggengszterebb" nagyija, Blasek Gyöngyi (egyik méltán legendás szerepe a Gengszter nagyi címszerepe) betegsége miatt egyelőre sajnos csak a bemutatóig játszhatta csodálatosan Aasét és az idős Solvejget, de a szerepeire vigyázó Nagy Mari is "megejtően" szépet alakít. A manókirály Dovre papát (és Haegstad gazdát, valamint a Kapitányt) megformáló Pethő Gergő, a fiatal Aasét és Az idegen utast alakító lenyűgöző Pallai Mara, a Solvejget játszó, légiesen földhözragadt Csarkó Bettina és Spiegl Anna, valamint Ingrid, a Zöldruhás nő és Anitra bőrébe buján bújó Pájer Alma Virág is lubickolnak a karakterek rejtette lehetőségekben, mint ahogyan a norvég falu papjaként (tovább udvarnokként és trollként) Kemény István, Ingrid vőlegényeként és szakácsként pedig Barna Zsombor is. Mintha kivétel nélkül kapnának egy-egy korábbi bábszínházi szerepükre utaló félmondatot, gesztust, hanghordozást és dallamot, hogy a Budapest Bábszínház visszatérő közönsége igazán otthon és biztonságban érezze magát Peer szürreális, csapongó világában. Ki is jár a taps mindegyikőjüknek.

Lehet, hogy Szikszai nem akar aktualizálni, mégis megteszi: a tőle megszokott bravúros rendezői stílussal meglebegteti az új világrend fenyegető koncepcióját is. Mit lehet tenni, a színház mindig is górcső volt, tükröt tart a társadalomnak, és ezt a tükröt az előadás kérés nélkül kegyetlenül hozzánk is vágja. Elég nagy színház ez az egész világ, a dráma sem kevés. Színész benne minden férfi és nő, szerepből szerepbe kényszerül lépni, lavírozva a mindennapok kihívásai közepette.

Peer tudatállapotaira igencsak ráerősít a stroboszkóp; a fények, valamint az egészen műfajidegen disco és transz dance pedig kellően zavaróak ahhoz, hogy kizökkenjünk a stúdiószínpadra hosszanti sorokban berendezett konferenciaszékekből és semmiképp se tudjuk rebbenéstelen arccal leplezni meglepetésszerűen ránk nehezedő revelációinkat, hogy csak a tape/tép szavak áthallását említsem...

Igazán különleges a homok, mint anyag használata az előadásban: Peer életének homokszemcséi a múló időt sejtetve a szemünk előtt peregnek le. Továbbá bámulatos az angol War Horse West End előadásának ló bábját megidéző hatalmas szarvas báb, amely az élet-halál közti átlényegülés szimbólumaként meghatóan kíséri át Peer édesanyját, majd magát Peert is a másik tartományba (mozgatói: Barna Zsombor, Bartha Bendegúz, Pethő Gergő). A kifinomultan kifejező bábok ezúttal is Hoffer Károly tervei alapján és műhelyének mesterei által jöttek létre. Eklics Dániel frappáns zenéje kiválóan támasztja alá Szondi György fénytervező és csapatának, valamint Varga Vince mozgóképtervező összahangolt munkáját, melyeket L. Nagy Attila mentális és gondolati állapotokhoz, zenei és érzelmi ívekhez igazodó koreográfiája hűen követ. Hősünk életének, utazásainak helyszíneihez Zöldi Z. Gergely álmodott díszletet, a laza-elegáns, de olykor megfelelően torz és nyomasztó jelmezeket Szelei Mónika tervezte.

Az előadás végére ébredtem csak rá - sok év után -, hogy Ibsen drámája mennyire hasonlatos a mi emberiségkölteményünkhöz, noha Madách és Ibsen nem ismerhették egymást, csupán koruk romantikából realizmusba hajló társadalombírálati irányzata által tűnik úgy, mintha hatást gyakoroltak volna egymásra. Márpedig minden bizonnyal lett volna miről beszélgetniük. Persze sem színikritikus, sem irodalomtörténész nem vagyok, azt azonban asszociációimon túlmenően is vállalom, hogy az ember Peerhez hasonlóan holtig tanul. Mert azt gondoltam, hogy értem a Peer Gyntöt. És hogy egy sokadik adaptáció igazából már semmi egetrengetően újat nem mondhat. Így is van, hiszen a történet egyértelműen érvényes a mi kis 21. századunk énközpontú és teljesen abszurd világában, amikor bármilyen új szituációban hirtelen helytállni és eltávolodva rálátni elvárás. A bábszínház eszköztára azonban új szemszögből láttat és gondoskodik arról, hogy teret hagyjon a szabad asszociációnak, és hogy az előadás után jó néhány flash velünk maradjon. Kívánom, hogy a világszínvonalú feldolgozás külföldi színpadokig juthasson!

A felhasznált képek forrása: Budapest Bábszínház honlapja / Piti Marcell