adóvevő

Van, akinek csak megszületni nehéz. És van, akinek egy tudományos kísérlet által születve embernek maradni az.

Frankenstein teremtménye, a Kreatúra Teszárek Csaba, Bartha Bendegúz és L. Nagy Attila megformálásában 

A kép forrása: Index

Szakavatott tudósok biztosan elemezték már miért ír valaki olyan rémregényt, melyben elhunyt emberek testrészeiből kísérletetzve hívódik életre egy lény, mely önmagát fokozatosan felfedezve az őt rákényszerítő körülmények hatására idővel az eredendő bűnre rá is szolgál, még ha nem is a természet rendje szerint teremtetett. Általánosan elfogadható indok lehet az az intenzív képzelőerő is, mellyel az angol romantikus írónő, Mary Shelley kétség kívül rendelkezett, de vélhetően a kortársaival való irodalmi versenyszellemen túlmenően Shelley önéletrajzi kiábrándultsága is mozgatórugó lehetett a korában irodalomtörténetileg forradalmi stílusúnak számító gótikus rémregény létrehozásakor. Ennek az új műfajnak kiemelkedő műve lett a Frankenstein, avagy a modern Prométheusz, melynek Nick Dear szövegkönyvén alapuló bábszínházi adaptációját a Budapest Bábszínház Keresztes Tamás rendezésében idestova két éve viszi sikerre olyannyira töretlenül, hogy jegyet kapni rá felér egy lottónyereménnyel.

Ha pedig azt kérdeznénk, hogy milyen nevelési célja lehet a morál fogalmát alaposan körüljáró történetnek, eljuthatunk egészen az érzékenyítés fogalmáig is, mely talán nem is annyira modern gyakorlati nevelési módszer, mint hinnénk, jóllehet Shelley részéről nem feltétlen ez volt a szándék. A természettudományokat hallgató egyetemista Frankenstein (Márkus Sándor) lázas kísérletezésével létrehozza teremtményét, melynek sorsa bármelyikünk sorsa lehetne, hisz manapság hétköznapinak számító hendikepjeink és egyik napról a másikra megváltozható körülményeink által egyszerű földi halandóként könnyen a társadalom perifériájára kerülhetünk. 

Maga a tény, hogy egy öreg vak ember (De Lacey szerepében Blasek Gyöngyi) áraszt egyedüli elfogadást és megértő szeretetet Frankenstein szörnyszülötte iránt, egyértelműen rávilágít előítéleteink megkérdőjelezhetőségére. Bölcs nyugalommal segíti, tanítja az általa nem látott torz teremtményt, aki igazán művelt és nemes lelkű emberhasonlattá válik egészen addig, míg nem bántják. Mikor megtanul olvasni, a "szemet szemért, fogat fogért" elvet is minden bizonnyal magáévá teszi, melyet aztán lelki fejlődésével egyenesen arányos mértékben alkalmazni is kezd. Gazdája teremtésének törött koronájaként lelki vívódásaival megmutatja, hogy az eredendő jóságra és ártatlanságra hogyan rakódnak rá a kitaszítottság fájdalmának rétegei, az érző és érzékeny lény a szemünk előtt romlik meg és válik esendő gyilkossá Teszárek Csaba megható szelídségű megvadulásával. A két órás átszellemülés során lenyűgözően látványos a test, a lélek és a szellem egységének, egymásra utaltságának és azok önállóságának óriásbábbal történő érzékeltetése. A hármasfogatként (Bartha Bendegúz, L. Nagy Attila és a szellemet/lelket megszemélyesítő Teszárek Csaba) mozgatott Kreatúra báb kevésbé rémisztő, inkább a szeretnivaló földönkívüli E.T.-re hajaz, noha az emberi testet, mint a teremtés összetett munkáját egyértelműen dícséri, Hoffer Károly bábtervező munkájáról nem is szólva.

A kép forrása: Budapest Bábszínház weboldal / Piti Marcell

Elejétől a végéig lüktet és feszít a 16 pluszos előadás, látjuk a kezdetet és sejtjük a véget is, fejünkben a kísértő gondolattal, hogy bármi amit létrehozunk vagy ilyen-olyan módon megszelídítünk, azért bizony felelősek vagyunk. Bár ezt nem feltétlenül szándékozik szánkba rágni ez a feldolgozás, mégis beismerjük, hogy nem efelé tendál a mai közmorál. Groteszk jelenet, mikor a színen feltűnő szintén számkivetett hajléktalanok megijednek és kitaszítják a náluk is számkivetettebb lényt, de groteszkségből a mellékszerepekben is bőven jut a Bábszínház kiváló művészei számára, akiket a legtöbb műsoron futó darabban hálisten nem csak a bábok mögött láthatunk. 

A báb- és árnyjáték csodálatos lehetőségeivel, az ötletes fény- és videotechnikával, a finom és egyszerű anyagokkal és díszletmegoldásokkal gótikus minimál képet kapunk a korstílusról az Ország Lili Stúdió behatárolt színpadán, ahol hegedűjével Kézdy Luca igen intenzíven játszik a lélek húrjain a tőle megszokott és elvárt virtuozitással, az ötletes kísérő hangeffektek pedig zseniálisan fokozzák a zsigerig hatást. A Kreatúra igazán szép és egyedi mozgásművészeti megoldásain kívül ötletes a többi koreográfia is, valamint a színpadra állított keret, melyen kívül lassított mozgással vonulnak körbe a szereplők, ezzel jelezve az idő múlását és az évszakok váltakozását. Bravúrosak továbbá a Victor Frankenstein megőrülését és teremtményének megvadulását metaforizáló oszlopok körüli „csavarodós” mozdulatsorok.

A Teremtő beiktathatott volna egy nyolcadik napot is, talán azon is akadt volna még dolga, mindenesetre a feldolgozandó színházi élmény vélhetően 8 napon belül gyógyul. A mai nap a negyedik.