adóvevő

Igencsak megszaporodtak az elmúlt években a varjak, egyre szemtelenebbül törnek be városi életterünkbe, és ha ennek előtte nem viszolyogtunk tőlük, vagy ha eddig nem ismertük Otfried Preußler cseh származású német regényíró bátor molnárinasáról, Krabatról szóló fantasztikumon alapuló, de valós történelmi környezetbe ültetett ifjúsági művét, lehet, hogy ezután kissé tartani fogunk majd tőlük.

Ifjúsági regényt írni felelősség, mint ahogyan kamaszt nevelni is az; megannyi illúziótól, veszélytől és útvesztőtől terhelt világunkban nagyon könnyen elveszíthetjük szemünk fényét. Preußler eredeti alkotása a harmincéves háború idején játszódik, abban az Európában, ahol a kor hittételeinek áthágása lehetetlen volt és a vallásokat is már inkább hatalmi kérdések mozgatták, így hát szereplőinek misztikumba való menekülése egészen érthető. A fekete mágia és igézet tudományának hatalmával bíró nyájas és  abuzív Mester (Hannus Zoltán) varázslóiskolájában lelkiismeret-furdalás nélkül neveli engedelmeskedő molnárlegényekké a rejtélyes koselbruchi malmába tévedő koldusfiúkat. Óhatatlan, hogy a történetről más varázslóiskolákról és próbatételekről szóló ifjúsági alapmű is eszünkbe jut, mint ahogy mester és tanítvány kapcsolatának többféle értelmezésére is bőven találunk példát kultúrtörténetünkben.

Tízentúliak titkos tudományának társasága verődik össze a malomban, egy közösség, ahol a fekete mágia megismerése és gyakorlása testvériséget kovácsol. Az iskolai egyenruhát hordó engedelmes tanoncoknak (Ács Norbert, Szolár Tibor, Márkus Sándor, L.Nagy Attila, Barna Zsombor, Zöldi Ákos e.h. és Simon András e.h. és Krabat szerepében Bartha Bendegúz) esélyük sincs mesterük törvényeinek áthágására mindaddig, míg el nem kezdik jobban megismerni egymást és a malomban történő eseményeket. A Mester által tanított különböző szuperképességek elsajátítása és az egymás közti árulások következtében bátorságot nyerve egymás iránti felelősségük és önfeláldozási készségük is fokozatosan kialakul, amint rájönnek, hogy itt csak egymásra számíthatnak. Ugyan az átváltozás művészetét magas szinten elsajátítva ebben a közösségben is ki-be lehet lépkedni vélt vagy valós profilok között, itt azonban az ember az életével fizet, ha túl sokat tud. Krabat ennek ellenére eltökéli, hogy szembe megy Mesterével, akinek – mint később megtudjuk – bőven van mit feldolgoznia, úszik is a mámorban rendesen minden este. A malombéli rutinmunka monotonitása közepette a Mester mellett a közöny is nagy úr, de némi varázslattal ki lehet zökkenni belőle, így a testből való kiszállás és ideiglenes átlényegülés képességét kimondottan élvezik a fiúk, akik közül ha egy újévkor rejtélyes módon kiesik a sorból, érkezik helyette másik. A malom egy szabadulószoba, egy közösségformáló társasjáték, melynek szabadsághoz vezető egyedüli kódja a tiszta, önzetlen szerelem. Az első, az ártatlan, a még lerakódásoktól mentes az, mely megtörheti az átkot, s melyet Krabat és szerelme, Kántorka tapasztalhatnak meg.

A bábszínpadon a kulcsszereplők – a drámai pillanatokat tompítandó – egymást váltva narratívan mesélik el a történetet. Az előadás alatt olykor mintha egy Depeche koncert révült pillanatai közepette találnánk magunkat és maga Dave Gahan osztogatná a maflásokat, úgy repülnek a sötétségbe vesző pofonok a maestro jobbjából. Egyetlen tanítvány sem szegülhet ellen, de nem is hibázhat; gabonaszemen és némi csonton kívül egyetlen homokszem sem akadhat a jól őrlő gépezetbe. Ellentmondást nem tűrő katonás nevelést, konkrét lelki és fizikai kiképzést kapnak a főnöktől a molnárlegények, nem csoda hát, hogy nem vágynak a hadseregbe, hiába toborozzák őket. És egyáltalán ki a fenét érdekel a háborúskodás akkor, mikor fokozatosan hozzászokunk, hogy a történelmet úgyis mások írják. Nem tudni, hogy rendezői szándék-e, de a besorozandó legények menetelésének mozdulatsora egyébként roppant ötletesen hajaz az emberszabású majom felemelkedésére, az emberré válás és felegyenesedés folyamatára, mely vélhetően a morális egyenességre, gerincességre kíván rámutatni.

Szintén nagyon különleges megoldás a tanoncok levehető maszk-mellvért együttese, mely a gonosz elleni pajzsként és egyben álcaként szolgál: elrejti a molnárinasok valós személyiségét, hiszen a malomban konformitás uralkodik, le kell mondani az önazonosságról, a lelket pedig a félszemű Mester kezébe kell adni, aki látszólag élet és halál felett uralkodva a malomban zajló munka egyetlen haszonélvezője. Önmagában reménykeltő a tény, hogy a srácok nem egészen robotizálhatók, hiába próbálkozik mesterük ilyen-olyan digitális távirányítással kordában tartani őket.  A darabnak lágyságot adó jelenlétén túlmenően figyelmet érdemel az egyedüli női szereplő, Kántorka (Podlovics Laura) fehér porral és piros cukorkával teli zsákocskákból varrt fodros szoknyája is, nem kevés szabad asszociációra szólítva a befogadót.

Az ajánlott korosztályi besorolás alsó határát súroló közönség talán még csak most kezd ismerkedni a lételmélet nyitott kérdéseivel, s ha nem is egészen érti az ontológiai elveket, melyeket a történet feszeget, a mesékből bizonyosan ismeri már a magasabb világokkal való kapcsolódás, a próbák kiállásának, a jó méltó jutalmának és a rossz méltó büntetésének vágyott törvényszerűségeit. A mű érzékelhetően figyelmesen átdolgozott szövegkönyve, a zene, a mozdulatsorok, a jelmezek mind érzékenyen utalnak élet és halál kérdéskörére, mely – meg kell hagyni – a felnőtt néző számára is kihívás, azonban az anyagi és szellemi világ közötti absztrakciót a báb műfaja tökéletesen és a szó szoros értelmében a lehető legkézenfekvőbben tudja érzékeltetni. Mégis, mivel kissé lidérces, ránk nehezedő darabról van szó – ha kiskamasz gyermekünk még nem találkozott magával a regénnyel –, bábszínház és Budapest Bábszínház rajongó szülőként és mezei nézőként ajánlom, hogy mielőtt együtt rohannánk megnézni, először inkább egyedül tegyük azt, nyugodt szívvel megbizonyosodva afelől, hogy megértése és feldolgozása nem okoz kihívást.

A Narratíva Kollektíva társalapító Hegymegi Máté első bábszínházi rendezését ünnepelhetjük az Andrássy úti deszkákon, aki Kali Ágnessel közösen adaptálta bábszínpadra a művet, s melynek látványvilága Kálmán Eszter, jelmezei pedig Fekete Anna munkáját jegyzik, bábjai pedig kettejük tervei alapján készültek.

Szorb népmesei főhősünk történetét hűen támogatják a felbukkanó népmesei számok is, úgymint a 21 ventilátor, a többféle díszletelem funkciót is ellátó 7 alumínium keret, valamint a 7 tanítvány is (az eredeti műben 12). A fekete-fehér monokróm látvány fokozza a sejtelmet, szimbolizálja a jót és a gonoszt, a pozitívat és a negatívat, az életet és a halált, Varga Vince zoopraxiszkópra emlékeztető vizuális shotjai pedig lenyűgözően ábrázolják a testből kiszállás és állattá átlényegülés mozzanatait. Hogy a Budapest Bábszínház által igencsak kultivált élő színpadi zene se maradjon el, epizódok közti átkötésekként és a történet kíséréseként Urbán Kristóf kottájának köszönhetően enyhén nyomasztó gitár riffek és looper effektek szólalnak meg Teszárek Csaba húrjain, akinek a Káplár, valamint a kereskedő Blaschke szerepein túlmenően a világokat összekötő és feszültséget jótékonyan oldó révész szerep is jutott. A dobszerkó mögé a malomba újoncként érkező inast, Krabat régi barátját, Loboscht alakító Simon András egyetemi hallgató lép be az óriásbábok harcának, a Mester és Pumphutt párbajának erejéig. (Itt megjegyzendő, hogy a színház művészeiből az elmúlt évek alatt verbuválódott házi zenekar az idei Budapesti Színházak Éjszakája esemény keretében ad debütáló koncertet Masters of Puppets néven, remélhetőleg ezzel hosszútávú koncertprogram hagyományát teremtve.)

Összességében nagyon intenzív atmoszférájú ez az interpretáció, végig feszültségben tart. Az indusztriális díszlet, a sejtelmesen hömpölygő színpadi füst, a darkwave és pszihedelikus rock mezsgyéjén megszólaló baljós zene, a dicséretes és nagyon szerethető színészi játék együttes hatása alá kerülve a darab végén nehéz elkezdeni a tapsot, de abbahagyni is. A szubjektív időélmény mindezek hatására meg is hosszabbodik, de ez a zavar érthető egy nem átlagos hangulatú előadás esetében, ahol az érzékelés elvesztése átmenetileg megengedett. A színházból hazafelé tévelyegve aztán lassan elül a homály, de a malom ritmusa még egy ideig bennünk zakatol. A sugárút varjai pedig, ha csőrüket nem is rejtik bal szárnyuk alá, hangosan kárognak.

2024. március 3.

Az előadásképek forrása: Budapest Bábszínház honlapja / Piti Marcell

__________________________________________________________________________________________

A Krabat a Fekete Malomban soron következő előadásai a Budapest Bábszínházban, még ebben az évadban:

• 2024. március 19. este 18.00 óra, 2024. március 20, délután 15.00 óra
• 2024. április 8., 9., 26., 27.
• 2024. május 28., 29.