Fotó: Veres Anita Photography - határtalanKÉPzelet
Eredetileg Bartók Béla halálának 75. évfordulója alkalmából New Yorkban mutatták volna be a Szent Efrém Férfikar Bartók In Motion című előadását Bubnó Tamás Liszt-díjas érdemes művész ötlete és koncepciója alapján. A világjárvány átírta a terveket, de mivel az idei év is évfordulót hozott, így a zeneszerző születésének napján, március 25-én kerül közönség elé a produkció a Hagyományok Háza online közvetítésében. A premier kapcsán a kórust népi fúvós hangszereken kísérő Szokolay Dongó Balázst kérdezhettem zenei előkészületekről, Bartókról és hagyományról.
Régóta állandó szereplője a Szent Efrém Férfikar repertoárján lévő Bartók előadásoknak. Mikor volt az első közös fellépése a kórussal?
Tamással már nagyon rég, a 2000-es évek elején felvetettük, hogy amikor Bartók férfikarokat énekelnek, akkor én a művek közé játszhatnék olyan népzenéket, melyekből a mester inspirálódhatott. Ez egy ideig felvetés maradt, tettük tovább a dolgunkat, de aztán egyszer csak megvalósult a Bartók & Folk előadás. Több koncertet adtunk, melyeknek anyaga 2015-ben CD-n is megjelent a BMC Records gondozásában. Tavalyelőtt pedig a Nemzeti Táncszínházban jött létre egy közös előadásunk a Juhász Zsolt vezette Duna Művészegyüttessel.
Ezek a férfikarra írt kórusművek kevésbé váltak nemzetközileg ismertté, talán éppen azok magyar szövegei végett. Segítheti befogadásukat a magyar és külföldi közönség számára, ha népzenei kíséretet kapnak?
Ez társadalomtudományi kérdés, így nehezen válaszolom meg. Én Bartók rajongóként nem érzem, hogy mikor mi áll közelebb a közönséghez. Szoktuk azt a pozitív kritikát kapni, hogy így a közönség jobban befogadja.
Ha jól értesültem, a produkció 6 férfikar és 2 nőikarból átvett román népdal tételéből áll. Öné volt tehát a dallamtársítás feladata, hogy zenei kísérőként a népzenei párhuzamot feltárja és játékával megerősítse?
Igen, ám nem óhajtottam tudományos szempontból válogatni a dallamokat. Volt, amelyik természetesen kézenfekvő volt, de sok esetben a hangulat után engedtem a fantáziámat.
Szent Efrém Férfikar és Szokolay Dongó Balázs - Fotó: ODPictures Art Studio LTD
Művészi hitvallásából egyértelműen kitűnik, hogy legfőbb szakmai példaképe a két zseni, Kodály és Bartók. Mikor kezdett tudatosabban foglalkozni az ő népdalgyűjtő munkájuk alaposabb tanulmányozásával?
Kényes kérdés. Főként abból a szempontból, hogy igazából most tárul elém a teljes gyűjtemény anyaga a Zenetudományi Intézet Hungaricana hangarchívuma jóvoltából. Ha ezek az anyagok elérhetőek lettek volna a 90-es évek elején, más lenne a helyzet. Akkoriban magnókazettákkal szaladgáltunk ide-oda anyagokért és egymásról tanultunk. Én Békés megyében falu bolondjaként egyedül bújtam a felvételeket. Már látom, hogy a válogatással és tanulással soha nem fogok végezni. Sajnos nincs annyi idő itt a földön, hogy mindent megtanuljak, ami tetszik.
Hogyan tudta hasznosítani az előadásra való felkészüléskor a Bartók által gyűjtött népdalokról szerzett ismereteit?
A népzene birtokba vétele sokféle módon lehetséges. Egyik ezek közül a tánc alá muzsikálás. Én 1990-től a 2000-es évek közepéig rendszeresen kísértem néptáncot. Tulajdonképpen abból éltem. Hatalmas gyakorlati tapasztalás volt, ami ma is meghatározza a feldolgozások születését. És közben ott vannak a Bartók művek a maguk fennkölt rusztikusságával és érzem, hogy ugyanaz az érték. Múltkutatás művészi eszközökkel. Nem egzakt tudomány, hanem lubickolás a világ művészi javaiban. A művekben megjelenő hangulati vonalak mentén sokszor szabadon asszociálva jön, hogy melyik népi dallam kerül elő.
Aztán vannak a kották. A minap került a kezembe Seemayer Vilmos 30-as évekbeli muraközi gyűjtése, mely dallamokat Bartók kottázott le. Ebből is meg tudjuk tanulni a dallamokat, még a felvétel meghallgatása nélkül is, hisz ismerjük az adott zenei nyelvet. De amiért ezt említem az az, hogy a szakma sokszor kritizál amiatt, hogy nem pontos a másolat. Az egyik ilyen kottán viszont a következő feljegyzésbe botlottam. A gyűjtő kérdésére, nevezetesen, hogy hogyan lehet az, hogy egyszer kisterccel, máskor pedig nagyterccel énekli az adott dallamot az énekes, az a válasz állt, hogy „így es jó, úgy es jó”. Úgyhogy arra jutottam, hogy a katarzist okozó népzenei szakmaiság az nem mindig ott van, ahol hirtelen keressük. Nem vagyok zenetudós, egyszerűen haladok lépésről lépésre.
Enyhítve a kórusművek úgymond szigorát, mozgáselemek segítik a 8 tagú férfikar énekesi kifejezését, innen az előadás címe is. Egyedüli zenész közreműködőként támogatja a kórust annak a pontosságnak felelősségével, melyet Bartók egyébként megkövetel. Mekkora kihívás ez az Ön számára, akinek máskülönben az improvizatív játék igazán a sajátja?
A népzene számomra sokszor improvizáció. Az az igazság, hogy nem sok mindenhez értek, de ahhoz talán egy kicsit, hogy szólót játsszak, akár hosszabban is. Bartók a legrusztikusabb dallamokból válogatott. Valahogy ettől én sem szívesen szabadulok, talán ezért is koptam ki a néptánc kíséretből. Egyszerűen nincs a repertoáromon annyi újabb stílusú dallam, amennyi szükséges az együtt muzsikáláshoz. Művészileg tart fogva a régiség. S a régiség része az improvizáció. Sokszor hirtelen új dallam keletkezik, máskor csak épp másképp formálunk egy hangot, még ha sokadszorra játsszuk is az adott zenei részt. Nehéz határt húzni könnyedség és improvizáció között. Egy klasszikus zenész adott esetben improvizációnak hív egy bizonyos eltérést, míg a népzenész észre sem veszi, hogy most épp másképp csinálta.
Önre is jellemző egyfajta állandó mozgásban lét. Talán kevesen tudják, hogy szülővárosa, a békés megyei Tótkomlós és Budapest között ingázva éli életét. Mi az, ami hiányzik, mikor Pesten van, és mit hiányol Tótkomlóson?
Azért leginkább Pesten vagyok. Tótkomlós egyfajta raktár, pihenőhely, inspiráció. Ott a mélyben hihetetlenül gazdag népművészet lakik, ihletadó környezet számomra. A házak felét tájházzá lehetne alakítani, lenyűgöző formák, tárgyak vannak ott. Ha van néhány nap szünetem, lemegyek és dolgozom a ház körül mondjuk három napot, de mindez észre sem vehető, annyi tennivaló lenne még.
Eredetileg tanárnak készült és teljesen autodidakta módon került zenei pályára. Kifinomult ösztönösséggel játszik, de ebben az ösztönösségben, mellyel hangszereihez nyúl, érzékelhető a tudás. Érezte azt valaha, hogy a nem intézményes keretek közt megszerzett zenei ismeretei miatt esetleg szakmailag megkérdőjelezhető és kompenzálnia kell?
A kérdés tűpontos. De végül is mi a feladat? Mi a zenész feladata? Az, hogy amikor játszik, akkor a hallgatóság átéljen valamit, ami nem megfogható. Erre koncentrálok. A kompenzálást ki-kihozzák belőlem olykor a néprajzosok, zenetudósok, de igyekszem belülre figyelni. Nem mindig megy. Ez nagyképűen hangzik, de sajnos nem tudom másképp fogalmazni. Azonban legalább ugyanannyi pozitív kritikát is kapok, mint negatívat, úgyhogy azért ezek kiegyenlítődnek.
A világzenétől a jazz formációkon át a gyermekzenekarig többféle projektben jelen van, mint „népzenei segédmunkás”. Volt lehetősége az elmúlt év csendesebb hónapjai alatt arra, hogy koncentráltabban foglalkozzon saját terveivel? Esetleg volt alkalma másik szenvedélyének, a festészetnek hódolni? Min dolgozik éppen és mi az, ami még várat magára?
Igen, több idő lett elővenni dolgokat, amikre máskor nem jut energia. Például most egy kiállításra készülök, régi grafikáim mellé újakat is tervezek.
Fotó: Veres Anita Photography - határtalanKÉPzelet
Mit jelent Önnek a hagyomány?
Kiss Ferenc írja a Privát népzene című lemezem ajánlójában: „Dongónak már Bartók és Kodály is hagyomány”. Sokféle értelmezés van. Mondhatjuk azt is, hogy a hagyomány olyan értékeket hordoz, amelyek egy fenntartható világból néznek ránk. Mondhatjuk azt is, hogy hagyomány az, ami régi – sokan így gondolják. Azt hiszem, hogy azoknak, akik ma a hagyomány szót pl. a politikában vagy itt-ott használják, valójában fogalmuk sincs, hogy mi az. De bevallom, már én is elvesztettem a pontos értelmezést, pedig jócskán foglalkozom vele. Engem a rusztikusság érdekel. A modern is lehet rusztikus, és a régi is lehet nem rusztikus. Utóbbi például számomra nem jelenti a hagyomány részét, sokaknak pedig igen. Mint ahogyan meglehetősen merevnek érzem a mai műfaji meghatározásokat. Nem hiszek a műfajok találkoztatásában, véleményem szerint inkább zenészek, zenei gondolatok izgalmas összeismerkedéséről beszélhetünk. De ez nagyon szubjektív dolog.
A Bartók In Motion koncepciójában voltaképp a férfiember életének meséje, annak magaslatait és mélységeit, szépségeit és küzdelmeit megjelenítve a gyermekkortól az aggkorig. Egy középkorú férfi hisz még a mesékben?
Nincs idő meghatároznom, mit jelent hinni a mesékben. Amikor zenélés során vagy népművészetet látva átélek valamit, amit nagyképűen most – jobb híján – katarzisnak neveznék, akkor talán hiszek a mesékben, igen.
Szent Efrém Férfikar - Bartók In Motion / Bartók 140 koncertszínházi előadás premier:
2021. március 25. csütörtök, este 20.00 - Hagyományok Háza - SzínpadON
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
